2009.10.14.
00:54

Írta: Tacskó Muki

A Mi újság a Futrinka utcában? mint termelési regény

A tacskomuki.blog.hu-n már nagy népszerűségre szert tett Csókás András irodalmár elemzése olvasható alább, amely a jövő havi Beszélőben fog megjelenni. Akinek tetszett Csókás „Homoszexuálissá tesz a Tüskevár olvasása” című írása, azt most is örülhet.

 

A Mi újság a Futrinka utcában? mint termelési regény

 

Sokunk kedvence Bálint Ágnes Mi újság a Futrinka utcában? című meseregénye és a belőle készült bábfilm. De vizsgáljuk meg, miért is lehetett ilyen népszerű ez a regény éppen a Kádár-rendszerben, illetve lehet ilyen népszerű ma is. futrinka.jpgNem véletlenül említettem éppen a Kádár-korszakot, hiszen a regény sikerének a kulcsa éppen abban rejlik, hogy a mű a jóléti gulyáskommunizmust festi meg és dicsőíti.  Aki ezt a zseniális mesét olvassa, nyugodtan dől hátra, mert abba az álomvilágba kerül, ahol a társadalom még akkor is gondoskodik róla, ha csupán egy butuska rongybaba, mint amilyen Böbe baba. De nézzük részleteiben a művet.

 

A regény idealizáltan festi meg a Kádár-kor minden társadalmi rétegét és folyamatát. Ott van rögtön a már említett Böbe baba, aki értelmi fogyatékos létére is talál munkát a Csőr című újság szerkesztőségében. Sok hasznát nem veszik, több bajt csinál, mint amennyi hasznot hajt. Könnyebbnél könnyebb feladatokat bíznak rá, de még azokat is elbassza, erre példa, amikor teljesen elrontja a lap kézbesítését és olyan állatoknak dobja be a Csőrt, akik nem is fizettek elő rá, az előfizetőknek viszont nem jut a lapból. Amint azonban egyszer a legelemibb feladatot sikerrel megoldja, azonnal prémiumot kap. Mindezek ellenére vigyáznak rá, gondoskodnak róla. Nem is rúghatnák ki, mert a korszak közmegegyezése szerint fent kell álljon a teljes foglalkoztatottság, így erősítik a munkaképtelenek, mint például Böbe is a belső munkanélküliség jelenségét. A rongybaba tehát egy életképtelen, elesett kis proli (vélhetően árva is, hiszen dobozban érkezik a szerkesztőségbe ismeretlen feladótól), akiből kénytelenségből mégis munkáslányt próbál faragni a rendszer.

 

Böbe barátnője Cicamica, akit a rendszer már jóval kevésbé lát szívesen. Ő egy wannabe celeb, aki szépségéből, különcségeiből szeretne egyfajta Paris Hiltonként megélni. Őt a szerencse is a figyelem központjába repíti, hiszen a Csőr pályázatán ő nyeri az összkomfortos köcsögházat. Az egyenlősdihez szokott társadalom azonban ezt nem tűri, a rendszer logikája nem engedi, hogy valaki celebeskedjen, azaz munka nélkül híres és gazdag legyen: Cicamica a gúnyolódások és támadások céltáblájává lesz.

 

cicavizio.jpgCicamica legnagyobb ellenfele Sompolyogi-Mosolyogi a róka, és ő egyben a legveszélyesebb ellensége a rendszernek is. Az ügyes vállalkozót, ravasz maszekot testesíti meg, aki az eszével próbál érvényesülni. Eladja például a gúnárok tollát még életükben, legelődíjat szed az amúgy ingyenes legelésért és mindenféle színlelt szerződésekkel keres pénzt, például amikor az ebfalvi vizsláknak akar eladni egy telket méregdrágán, azzal, hogy a földben rengeteg kitermelhető csont van elásva. És nem utolsósorban ő lopja, lopatja el Cicamica gyönyörű, gyulai kolbászból font kerítését, amelynek megépítését fővállalkozóként ő vezényelte le.  Semmi olyat nem tesz tehát, amely egy versenyen alapuló, félbalkáni társadalomban ne lehetne a legtöbb esetben egyébként büntetlenül megtehető, egy olyan társadalomban például, mint a rendszerváltás utáni Magyarország. Sompolyogi tehát a Futrinka utca Princz Gábora és Kulcsár Attilája egyben. A rendszer természetesen nem tűri az ügyeskedést és megbünteti őt: Sompolyogi a regény végére rács mögé kerül.

 

Sompolyogi okozza egyébként Cicamica vesztét is azzal, hogy ügyes szerződéses megoldásokkal kiforgatja a vagyonából. Ezzel indítja el azonban azt a folyamatot, ami Cicamica katarzisához vezet. Cicamica barátnője, Böbe baba segítségével felismeri, hogy a celebségnek még nem jött el az ideje, a gulyáskommunizmusban bizony, ha olykor csak látszatra is, de dolgozni kell. Így lesz a csinos és vonzó Cicamicából pincérnő egy tejcsárdában. (X. fejezet - Cicamica délutános)

 

De több más réteget is felvonultat ez a nagyszerű mese, így például a folyton éhes, segélyekből élő, csak szaporodni tudó proletár Egerentyű családot. Bálint Ágnes őket már egyértelmű kritikával mutatja be, mint olyanokat, akik túlságosan is visszaélnek a társadalmi szolidaritással. Zseniálisan ábrázolt a szegény sorban élő értelmiségiek figurája, ilyen például a folyton stresszes, koffeinen élő Sün Sámuel, a Csőr című újság főszerkesztője és a nyomorba kissé beleörült újságírója, Kuvik Kelemen. Egyértelmű rokonszenvvel van megrajzolva Morzsa kutya, aki lényegében körzeti megbízottként felel a Futrinka utca rendjéért. Sompolyogi hamis vádakkal (hogy ugyanis ő rágta le a kolbászkerítést) egy időre őt is börtönbe juttatja, de végül itt is győz az igazság.

 

A regényben konkrét szereplőként is feltűnik a Télapó képében a mindenkiről gondoskodó állam bácsi, aki grátisz osztogatja a népnek a lakoma típusú és egyéb csomagokat. Természetesen az sem véletlen, hogy a mindenható Télapó a regény felezőpontján, azaz a hatodik fejezetben jelenik meg: komoly utalás ez a korszak gondoskodó és erősen centralizált államról vallott felfogására.

 

Bálint Ágnes a Futrinkás fiú márványszobrának motívumával még Isten, illetve az abszolútúm képét is belecsempészte regényébe. A lényét, aki csak sejtelmesen mosolyog, de nem szól, mert a kommunista rendszerben hivatalosan nem is szólhat, de hangját az olyan ártatlan lelkek, mint Böbe baba, mégis meghallják.

 

A fentiekből látható, hogy a rendszerváltás előtti korban a művet azért olvasták szívesen, mert az egy élhető, szép, új világnak mutatta be Kádár-érát, illetve a regény kedves a ma emberének is, mert olvasása közben nosztalgiával révedhet vissza a legvidámabb barak időszakába.

 

Végezetül álljon itt a regényből egy jellemző részlet, amelyben a Télapó és Böbe beszélgetnek a Csizma a kéményen című fejezetben:

 

csizma.jpg„— Télapó, kérem ... a zsebpénzemből... nem lehetne ahhoz a „Lakoma" típusú csomaghoz ... még valamit...

— Mit?

— Hát... valami kis olcsó játékot..., amire a zsebpénzem..., szóval, amit...

 Télapó homlokára tolta a szemüvegét, és hosszan, figyelmesen tanulmányozta az előtte álló megrendelőt. Az mindig kisebb és kisebb lett. Mikor már csak egy gyűrött szalagocska kunkorodott az asztal pereménél, Télapó megszólalt:

— Milyen játékra gondolsz?

Böbe csillogó gombszeme fölmerült az asztal alól:

— Mondjuk egy olyan gumibékára ... Amit levegővel lehet ugráltatni.

— Gumibéka — bólintott Télapó. — Rendben van.

 Böbe egyszerre nagyon fesztelenül érezte magát. Előhalászott tollköpenye zsebéből néhány morzsás, ragacsos forintot, és Télapó felé nyújtotta:

— Mennyibe kerül?

Télapó nevetett:

— Én nem pénzért adom az ajándékokat.

— Nem?

— Nem.

— Hát?

— Ilyen megrendelőlevelet kell nekem írni — lobogtatta Télapó Böbe felé a kissé gyűrött papírt. — Hogy tudjam, kinek mit vigyek ajándékba.

— Aha — mondta Böbe, bár nem értette a dolgot. — És a gumibéka?

— Hát azt majd ráírjuk a „Lakoma" csomag megrendelőlapjára, így ni — és már írta is.

— Köszönöm szépen, aranyos Télapó — repesett Böbe. — Boldog ünnepeket kívánok!

— Köszönöm, és én is boldog ünnepeket kívánok neked — nyúlt Télapó Böbe kis maszatos keze után, hogy megrázza. — Nagyon kellemes és boldog ünnepeket.”

 

 

Csókás újabb írása a tacskomuki.blog.hu-n hamarosan olvasható „Leszbikussá tesz a Téli berek olvasása” címmel.

 

3 komment

Címkék: regény mese irodalom elemzés cicamica cicavízió gulyáskommunizmus bálint ágnes kádár korszak irodalom tanítás mi újság a futrinka utcában? irodalmi elemzés böbe baba csókás andrás

A bejegyzés trackback címe:

http://tacskomuki.blog.hu/api/trackback/id/tr181448844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nyúl agyú 2009.10.14. 15:40:17

A nagypapám mesélte, hogy az idősek otthonában délutánonként ezt olvassa nekik a nővérke- egyöntetűen megszavazták.
"Ezt a világot még értem, kicsikém"- magyarázta nekem egyszer. Én pedig megértem.
A termelés korát a fogyasztói világ követte, talán erről is lehetne írni egy mesét, hogy legyen mit felolvasniuk majd nekünk a mi kisunokáinknak. Mert a Spongyabobot és a Thomas, a gőzmozdonyt én most sem értem, nem hogy 40-50-60 év múlva.

mrs.starkey 2011.01.19. 22:17:56

CSŐR című újság!!! már el is felejtettem...:D:D:D

B79 2014.08.03. 18:21:02

De ráérsz vazze...