Nem, ne várjon most senki az elején hosszú, mesterséges kertelést retorikai adalékanyagokkal, rögtön a közepébe vágok: azért szeretem a Kuruc Infó nevű hírportált, mert fikciós irodalomnak kitűnő olvasnivaló. Kitűnő, csakúgy, mint a magyar nyomtatott és internetes politikai (eufemizmussal: „közéleti”) lapok nagy része (Népszabadság, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Heti Válasz, 168 óra, Barikád), amelyek szintén a fikciós irodalom kategóriájába esnek, és ha könyvként árulnák őket, akkor a „Mese, Fantasy, Sci-Fi” szekcióban tartanák őket a könyvesboltok. Csak a Gyűrűk ura elolvasása után az épeszű olvasó nem várja, hogy hobbitokkal fusson össze a Ferenciek terén és Frodó kérjen tőle egy szál cigit. De ha a Magyar Nemzet megírná, hogy jövőre egy titkos terv szerint az EU még a katolikus papoknak is meg akarja tiltani a gyerekszülést, azon a célközönség még komolyan be is pöccenne. Illetve a legtöbb Népszabi olvasó tényleg elhiszi, hogyha valamelyik órabérben fizetett félőlény egy újságcikkben a FIDESZ vezette Magyarországot Észak-Koreának vizionálja, akkor minden demokratának valóban max. 20 kg-os csomaggal és egynapi hideg élelemmel kell várnia a kilakoltatást.
Bolond beszéd, de van benne antiszemitizmus
Mégis, mivel emelkedik ki akkor a Kuruc Infó ebből a mezőnyből? A Kuruc egy percig nem próbálja a tényszerűségnek még a látszatát sem kelteni. Minden egyes szalagcíme, mondata és fotója az egész sajtóterméket a szür- és hiperrealitás magasába emeli. Ők azok, akik még az el sem követett gyilkosság előestéjén tudják és megírják, hogy az elkövető bizony cigány lesz. Ők azok, akik hosszú, heteken át tartó nyilvános vitát folytatnak a holokausztról egy általuk is nevesnek tartott történésszel, majd a vége felé kimutatják róla, hogy az mégsem történész, hanem egy csaló. Ők azok, akik Hitler jóságának bizonyítására lehoznak arról egy hosszú cikket, hogy a diktátor fiatalon sokáig szerelmes volt egy lányba, megszólítani azonban nem merte…
Az értelmes olvasó tehát megnyugodva dőlhet hátra a Kuruc olvasása közben, minden elővigyázatosságot félretehet, mert egyetlen kommunikációs trükkel sem fog találkozni, (zsurnalisztikai stílus, kiegyensúlyozott hangnem) amivel a lap hitelesnek akarna tűnni. A Kuruc olvasása közben minden különösebb gondolati erőfeszítés nélkül átélhető tehát, hogy amit olvasunk, annak a fele sem igaz. Mintha mesét olvasnánk. És ez igazán pihentető.
Nyomokban igazságot tartalmazhat
Félreértés ne essék, a többi politikai lapról is ugyanez mondható el, azaz tartalmuknak a fele sem igaz, csak ők ezt az újságírói szakma trükkjeinek használatával jól leplezik. És itt jutunk el a magyar közéleti újságok legnagyobb bűnéhez: valóságtöredékeket, párhuzamos világokat, hiperreáliákat árulnak olvasóiknak, azokat igaznak hazudva. „Nyomokban igazságot tartalmazhat” – ezt a figyelmeztetést kellene nyomtatni a magyar közéleti sajtótermékek nagy részére, mint az élelmiszerekre a tejtermékkel kapcsolatban. Ezek a lapok újra és újra trashreality-ket adnak el olvasóiknak a szituációs komédia elemeivel ötvözve, ráadásul iszonyú fantáziaszegény módon általában ugyanazt a szituációt variálják. Az egyik legtöbbször feldolgozott téma (mém) pedig az, hogy Magyarországon nincs demokrácia (illetve az ellenkező oldal szerint minden álomszerűen működik). Nyolc évig ezt az adást hitték el a FIDESZ fogyasztói, most pedig hiszik el az MSZP előfizetői a megfelelő médiumoknak köszönhetően. Na most itt a formállogika szabályai szerint akkor valaki valakit átver. Aki ma magyar politikai lap szavára ad, az olyan, mint azok, akik anno pénzt gyűjtöttek Isaura rabszolgaságból való felszabadítására, vagy akik elhiszik, hogy a Benkő feleséget keres című valóságshow-ban tényleg komoly szerelmek szövődtek. Vagy olyan, mint azok, akik egy álhír-blog híreinek rendszeresen bedőlnek.
Ne vess el semmit, amíg nem értetted meg, ne fogadj el semmit, amíg nem értetted meg
És most itt nem a mátrixdumát akarom tolni, meg hogy minden dolognak több olvasata van, de az azért mégiscsak abszurdum, hogyha egy közéleti témát tényleg alaposan meg akar ismerni az ember, akkor legalább öt különböző sajtóterméken végig kell rágja magát. És sokszor így se jut eredményre. Botrány például az, hogy a médiatörvényről az eddigi legértelmesebb elemzést nem a sajtóban lehetett olvasni, hanem egy blogon…
A Kuruc Infó azonban ebben a bűnben nem osztozik. Van ennél neki sokkal nagyobb bűne. Méghozzá az, hogy valóban komoly és fontos témákat tesz abszolút nevetségessé és ellenszenvessé a nagyközönség szemében gyűlölködő és morbid vicclaphoz illő stílusával. Ilyen például a leszakadó társadalmi csoportokkal kapcsolatos feszültség (a Kuruc szóhasználatában „cigánybűnözés”), a magyar kultúra elfeledése, vagy az ország szuverenitásának fokozatos elvesztése. És így lesz a nagy hazaszeretetből: antimagyarizmus.
A háttérhatalmak pedig közben mosolyogva dörzsölik a kezüket …
Az utolsó 100 komment: