2017.07.16.
14:22

Írta: Tacskó Muki

Legyen Világörökség a budapesti Flippermúzeum!

Legyen Unesco Világörökség a budapesti Flippermúzeum. Miért mondom ezt? Mert a flipper az egyik legjobb sport, rendkívüli módon fejleszti az önismeretet is (10 perc flipperezés kutatások szerint 10 óra elmélyült önismereti munkával ér fel) és egy flippergép a legnagyobb metafizikai, spirituális tanításokat tudja átadni az arra nyitottaknak.   És a budapesti Flippermúzeumban ezekből a tanítómesterekből van több mint 130!

flipper_2.jpg

A flipper az élet legjobb tanítómestere

A flipperezés tehát testi-lelki-szellemi fejlődést hoz mindenkinek. De nézzük meg ezeket az üdvös hatásokat külön-külön.

A flipper sport. Fejleszti az állóképességet, mert a flipperezés közben állni kell. A Flippermúzeumban pedig még gyalogolni is, ha az egyik géptől el akarunk jutni a másikig, egy látogatás alatt akár több kilométert is legyaloglunk, annyi gép van ott.  A flipperezés ráadásul olyan, mint a Pilates, minden mélyizmot átmozgat: egy jó flipperes dolgozik lábból, a törzsizmokból, hasizomból, dolgoznak a csuklyásizmok és természetesen a karok is. Egy kiadós flipperezés rengeteg kalóriát eléget, jóleső fáradtságot okoz.  Fejleszti a reflexeket, növeli a pszichomotoros tempót, az összetett mozgások révén összekapcsolja a két agyféltekét.

A flipperezés önismeret, pszichológia.  Egyszerre tanít türelemre és gyors cselekvésre. Bátorságra és szembenézni a félelmeinkkel. Hisz van-e nagyobb bátorság annál, mint mindent egy lapra feltéve, maradék erőnket összeszedve utolsó golyónkat megpróbálni belőni Terminátor szájába? Megtanít arra is, hogy a bennünket a flipperezés közben érő sorsfordulatokra (pl. hogy egyetlen jó lövéssel nyerünk tízmillió pontot) ne azonnal élénk lelki reakcióval feleljünk, mert ez megtöltve tudatunk figyelmünk elé lép, lefedve éberségünket. Egy jó flipperes mindig felteszi a kérdést: "Mit üzen ez a helyzet nekem? Mit akar tőlem a sors ezzel a fordulattal?”

Utolsóként pedig a flipper a legjobb értelemben vett kierkegaard-i, camus-i metafizikai tanításokat adja át nekünk.  „Házasodj meg, meg fogod bánni; ne házasodj meg, azt is meg fogod bánni; házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni”mondja Kierkegaard. "Ha flipperezel, ha nem, akárhány golyód van, a végén mindegyik leesik" – mondja a flipperes.

A flipperes sziszüphoszi ember a szó camus-i értelmében, újra és újra fellövi a pályán a golyókat akkor is, ha azok visszagurulnak. Ahogy Camus írja: „De Sziszüphosz a felsőbbrendű hűségre tanít, mely isteneket tagad és flippergolyókat emel. Ő is úgy ítéli, hogy minden jól van. sziszifusz.jpgA gazdátlanná vált világ neki se nem meddő, se nem kicsi.  Minden egyes golyó, a villogó flippergép minden egyes darabja külön kis világ a számára. A csúcsokért vívott küzdelem maga is betöltheti az ember szívét. Boldognak kell elképzelnünk Sziszüphoszt."

A flipperes oldja a karmától való félelmet, megtanít a sors szeretetére: tudatosítja bennünk, hogy életünket egyszerre alakítják jó, vagy rossz döntéseink, tetteink (lövéseink) és egyszerre vagyunk alávetve a sors (flippergép) sokszor nehezen kiszámítható, ámde mindig igazságos fordulatainak. Sokan sajnos félnek a szabadságtól, a flipper azonban megtanít ennek a szeretetére is, ennyiben a szabadságszerető magyar néplelket is támogatja. 

Az élvezet pedagógiai értéke

Természetesen a fentiek mit sem érnének, ha a flipperezés, a Flippermúzeum meglátogatása nem lenne hatalmas élmény is egyben. Bevallom, én, ha meghallom azt a szót, hogy múzeum, kibiztosítom a pisztolyom, ahogyan állítólag Göring tette a kultúra szó hallatán az azóta megcáfolt legenda szerint. Értelmiségi szülők gyermekeként szinte minden hétvégén el kellett látogatnom valamelyik budapesti múzeumba, ahol passzívan kellett sokadszorra végignézni ugyanazokat a műalkotásokat és utána „beszélgetni” róluk. Egyszer próbáltam ezt a kínt azzal enyhíteni, hogy matchboxaimat elvittem a boring-museum.jpgMagyar Nemzeti Galériába, hogy azokat az erre a célra tökéletes márványkorlátokon gurítsam le, ezt persze a teremőrök azonnal letiltották. A múzeum mint olyan tehát nekem egyenlő a fejfájdító unalommal, a megtestesült vasárnapi neurózis. (Persze tudom, hogy azóta sokat fejlődött a múzeumpedagógia és aztán később sikerült megtalálnom a megfelelő kódokat a vizuális művészetek élvezetéhez is, ehhez persze kellettek olyan kiváló pedagógusok, mint a zseniális Szluha Vili bácsi.)

A Flippermúzeum a szó eredeti, fejfájdító értelmében nem múzeum azonban, inkább egy orgia helyszíne: boldog, kipirult arcú emberek rohangálnak fel s alá, az egyik géptől folytatott szenvedélyes aktustól a másikig. Az orgia tudatot erősíti, hogyha egyszer kifizetted a belépőt, utána minden lövés ingyen van. Mindezt láthatóan mindenfajta tudatmódosító szer nélkül, hiszen bár a flipper sokak szerint kocsmai sport, itt nagyon helyesen semmilyen alkohol nem kapható.

A Flippermúzeum tehát egy szentély, a legmélyebb és legmagasabb bölcsességek temploma, annyi tanítást kaphat ott az ember, mintha tűzoltófecskendőből innánk a vizet. Ezért a Flippermúzeum működését minden eszközzel támogatni kell, elérni annak Unesco Világörökséggé nyilvánítását, az alapító-tulajdonos Pálfi Balázsnak pedig a legmagasabb szintű állami kitüntetést adni, azért, amit Magyarországért és Budapestért tett.

1 komment

Címkék: sport pszichológia önismeret flipper életmódról mukival Pilates Kierkegaard Camus Pálfi Balázs budapesti flippermúzeum

A bejegyzés trackback címe:

http://tacskomuki.blog.hu/api/trackback/id/tr2412661963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.