Tacskó Muki új receptje a diningguide.hu-n.
„Jól vannak, minden oké? Érdemes volt berúgni? Megérte majomrészegen felhívni főnökünket, hülyeségeket kásázni neki és most munka nélkül kezdeni az új évet? Jó ötletnek tűnt a volt barátnőknek benyomva szerelemet vallani és nem venni észre húsz percen át, hogy a jelenlegi is bent van a szobában? Jó most a nagyanyánk kanapéján aludni határozatlan ideig?”
A szeretet eme egyik legszebb, 20. századi evangéliumával kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyt!
Nyelvész Józsit a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése a 2009. december 21-én tartott ünnepi ülésén választotta az intézmény levelező tagjává. Pálinkás József, az MTA elnöke köszöntő beszédében elmondta: „Nyelvész József fiatal kora ellenére már olyan jelentős tevékenységet fejtett ki a magyar nyelv, a magyar kultúra érdekében, amely csak Kazinczy Ferenc nyelvújító tevékenységéhez, vagy Kodály Zoltán áldozatos gyűjtőmunkájához mérhető. Álmom, hogy minden kiművelt magyar emberfő ismerje és megfelelően használja a szlengblogon összegyűjtött szókincset! Hogy minden kisgyermek, ifjú, felnőtt és időskorú tudja, mit jelent például donaldkacsázni, ákosozni, cápázni, harkályozni, arcon pörögni, megmakkanni, truvájkodni, vagy éppen nem szarral gurítani, hogy minden magyar értse és használja a zsebrakéta, Taigetosz pozitív, nyugger, mugli, esztergomi látkép, faszorrú majom, cigánybeállítás, napgép és G-vitamin szavainkat!” – adta elő Pálinkás.
Pálinkás bejelentette, hogy Nyelvész Józsi Szlengblog című könyvét minden anyaországi és határon túli általános és középiskolás magyar tanuló ajándékba kapja karácsonyra az Akadémiától. Ezenkívül az Akadémiai Kiadó összes kétnyelvű, illetve magyar egynyelvű szótárának új kiadásaiban (például A magyar nyelv értelmező szótárában, az Értelmező kéziszótárban, a Magyar szinonimaszótárban) szerepelni fognak innentől fogva a fiatal akadémikus által összegyűjtött kincsek.
Alig féléve, hogy Hagyó Miklós egykori városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes és dr. Persányi Miklós állatkerti főigazgató ünnepélyes keretek között átadták a Fővárosi Állat- és Növénykertben létrehozott tengerimalac-várost a látogatók és a tengerimalacok legnagyobb örömére. Ez a néhány hónap azonban elegendőnek bizonyult arra, hogy kiderüljön, nem pusztán a látogatók és a kisállatok szeretete állt a nagyreményű vállalkozás hátterében.
A részletekről H. Fifi, a tengerimalacok kolóniájának demokratikusan választott polgármestere számolt be a médiának. A polgármester elmondta, hamar rájöttek, hogy szó sincs kedves gesztusról ember barátaik részéről, sőt egyáltalán nem túlzás egyenesen gettósításról beszélni. H. Fifi elpanaszolta, hogy a számukra biztosított faautók beköltözésük óta nem működnek, tehát sem árufuvarozásra, sem személyszállításra nem alkalmasak, s ezt hiába jelezték többször is az illetékeseknek, válaszra sem méltatták őket. Emellett városuk sem villamos-, sem víz- és csatornarendszerrel nem rendelkezik. Egyetlen szilárdburkolatú utcájuk sincs, használható művelődési házról, futballpályáról már álmodni sem mernek, pedig az egykor bemutatott tervekben mindez még szerepelt.
Ennek ellenére sokáig bíztak benne, hogy csak a gazdasági világválság hátráltatja ügyüket. Szeptemberben viszont már az is kiderült, hogy – eddig tisztázatlan okokból – fagyos faházaik fűtéskorszerűsítésére sem pályázhatnak az illetékes szakminisztériumnál valamiért, annak ellenére, hogy minden kritériumnak megfelelnek. Ráadásul már fenyegető telefonhívásokat is kaptak nemegyszer, melyekben ételmegvonással ijesztgetik őket, amennyiben meg mernék szellőztetni az 
ügyet. Helyzetükben mégis az a legdöbbenetesebb, hogy bár saját önkormányzattal rendelkeznek, a központi költségvetés eddig semmilyen összeget nem bocsátott rendelkezésükre, így nincs miből gazdálkodniuk, életben maradásuk csak az állatkert szőrösszívű gondozóin múlik, akik nem ritkán provokatívan majszolják szendvicseket vagy eszik főtt kukoricájukat a kerítésen könyökölve, nekik meg csak káposztalevelet és almahéjat hajítanak, ami több, mint megalázó.
(Egy ilyen konyha csak álom maradt a tengerimalacoknak.)
A polgármester ma már létük tudatos ellehetetlenítésére tett kísérletként gondol fiatal városukra, ami nemcsak fizikális ellehetetlenítésükről szól, hanem célja az is, hogy meggyalázza történelmi és kulturális örökségüket is, így kaphatták nevüket utcák és terem olyan tengerimalac hősökről, akik sohasem léteztek. A demokratikusan megválasztott vezető könnyek közt ismerte be, éjszakánként akváriumról és faforgácsról álmodik.
