Nemrég jelent meg Bartus László Fesz lesz című könyve a Hit Gyülekezetéről az 1999-ben megjelent Fesz van című kötet folytatásaként. A Fesz van a Hit gyülekezete eltorzulását mutatta be sok elgondolkodtató, olykor vicces történeten keresztül. A Fesz lesz összefoglalja az előző kötet megjelenése óta eltelt húsz évet, ugyanakkor fő érdemeként kézzelfogható, teológiailag megalapozott tanácsokat ad arra is, hogyan döntsünk el, hogy a mi vallási közösségünk szekta-e és hogyan tudunk onnan továbblépni.
Ebben a bejegyzésben én is összefoglalom a saját, nem a Hit Gyülekezetében szerzett tapasztalataim alapján a szekták legfőbb jellemzőit, az írás 2020. június 29-én megjelent második részében pedig a szektákból való sikeres továbblépés módszereit.
Félnivalója nincsen senkinek: aki biztos benne, hogy ő, vagy ismerőse nem tagja szektának, azért olvassa el, aki pedig kételkedik ebben, azért.
A szekták fő jellemzői
1. A szökés illegális
A szektákra jellemző, hogy minden menekülési kísérletet illegálisnak minősítenek: a szektából kilépést bűnnek, vagy legalábbis súlyos tévedésnek tartják és biztosak abban, hogy a továbblépő személyt csapások érik emiatt és meg fogja bánni ezt.
2. Viszony a továbblépőkhöz
Az egyik legfontosabb kérdés egy vallási közösség életben a közösségből kivált tagokhoz való viszony. Szekták esetében nagyon gyakori, hogy az onnan kilépő személyekkel a tagok megszakítják a kapcsolatot: akit eddig testvérükként kezeltek, az hirtelen közömbös lesz nekik, vagy akár ellenséggé válik. (Ez olyan, mintha egyik reggel eltűnne egy szeretett családtagunk, nekünk pedig eszünkbe se jutna őt keresni, ezt jelenteni a rendőrségen, sőt még örülnénk is az eltűnésének.)
Sok esetben a szekta vezetői kifejezetten tiltják is az ilyen személyekkel való kapcsolatot, előrehaladott agymosás esetén már tiltani sem kell, hanem a tagok maguktól eltávolodnak tőle. A szektatagok azért is kerülik a kilépett tagokról, főleg a kilépés okairól származó információt, mert félnek, hogy az megrengetheti a világképüket, gondosan felépített safe space-ük megsérül. Ezzel szemben mindig megideologizálják a kilépés okait: a kilépett nem bírta a tempót, áruló volt, nem volt itt többé dolga, fontosabb neki a családja és így tovább. (Ilyen szempontból is érdemes megnézni az Unorthodox című sorozatot.) Gyakori, hogy a szekta vezetői még a továbblépett tagoknak is próbálják megtiltani, hogy a szektában maradt tagokkal kapcsolatot tartsanak.
3. Kognitív disszonancia redukció – mindent megmagyarázunk
Egy Marian Keech (eredeti nevén Dorothy Martin) nevű amerikai asszony üzenetet kapott a földönkívüliektől a bolygónk 1954. december 21-i elpusztulásáról. A prófécia szerint viszont egy kis csoport megmenekülhet, mert küldenek majd egy ufót Keech és családja megmentésére. A hölgy körül egész kis csoport alakult ki, akik minden áldozatot meghoztak a jövőbéli túlélés reményében. Elajándékozták a házaikat, bútoraikat, munkahelyükön felmondtak, barátaikkal megszakították a kapcsolatot, sőt volt, aki még az eljegyzését is felbontotta. Egy zárt csoport alakult tehát a világvége-várás köré, melybe néhány szociálpszichológus is beállt – hívőnek tettetve magát –, hogy közelebbről megvizsgálhatóvá váljon, ezek az emberek ezt tényleg elhiszik?
A jóslat előtti este a tömeg már készenlétben várakozott. Az utolsó földi pillanatokhoz érkezve egyre feszültebb lett a hangulat. Mikor már csak lélegzetvételnyi idő maradt hátra, váratlan üzenet érkezett az idegen bolygóról. Kitalálja, mi állt benne? Természetesen az, hogy megkegyelmeztek a földlakóknak, a világvégét elnapolták. Mit gondol, hogyan folytatódott a történet? Nem, nem oszlott fel a gyülekezet, hiszen hova is mentek volna ház, állás, család nélkül. Elkezdtek inkább interjúkat adni a sajtónak, hogy további híveket gyűjtsenek abba a közösségbe, amely olyan különlegesnek találtatott, hogy lám, állhatatos hite által az egész emberiséget megmentette. Mivel a világ nem pusztult el, a csoport folytathatta a fanatikus térítőmunkát. (Az eset ismertetése a When prophecy fails című könyvben érhető el.)
Ez a történet az emberi psziché egyik jellemző működésével, az úgynevezett kognitív disszonancia redukcióval magyarázható. Ez azt jelenti, hogy amennyiben valamely korábbi tapasztalatunkkal, véleményünkkel, gondolatunkkal (kogníciónkkal) ellentétes érzéseink vannak, úgy az belső feszültséget, disszonanciát kelt bennünk. A belső feszültséget ezután természetesen csökkenteni, redukálni akarjuk. Amennyiben például hosszas megfontolás után veszünk egy autót, de ezután arról olvasunk, hogy egy másik autó sokkal jobb választás lett volna számunkra, akkor kétségbe vonjuk az írás igazságtartalmát, vagy más módon ideologizáljuk meg, hogy miért hoztunk mégis helyes döntést.
A szektákban nagyon erősen jelen van ez a pszichológiai jelenség, az ezen írásban említett szektajelenségek jelentős része is ebből fakad. Ebből ered például, hogy a kilépett tagokat rossznak látják, hiszen könnyebb valakit úgy lehasítani magunkról, ha démonizáljuk. Ez az oka, hogy a tagokat meglepi, ha egy kilépett társuk él és virul: ezt sok szektában azzal magyarázzák, hogy az elhagyott közösség tagjai, vezetői viszik tovább a kilépett tag bűneit, karmáját, ezzel megmentve őt. Ez az oka annak is, ha egy szektavezetőben még a sorozatos, téves próféciái után is hisznek.
4. A tagság nem növekszik, csak fluktuál
A vallási közösségek és a szekták is fontosnak tartják a tanításuk terjesztését, ez teljesen érthető. Intő jel azonban a szektásodásra, ha egy közösség létszáma megreked egy szinten, ha közösségi termüket nem tudják kinőni, mert bár új tagok jönnek, de legalább annyian mennek el. Intő jel az is, ha a tagok hitüket nem tudják átörökíteni a gyermekükre: a gyermekek általában jó érzékkel ismerik fel azt, ha valaki nem hiteles, így eszük ágában sincs a szüleiket oda követni, ahol a hazugságot kiszagolják. Ennek következtében, ha vallási közösségünkben nem látunk elég fiatalt, gondolkozzunk el az okain.
5. Hamis tekintély
A közösségek vezetőit érdemeik alapján tisztelet illeti meg. A szektákra azonban jellemző, hogy vezetőjüknek a valósnál nagyobb tekintélyt, tudást tulajdonítanak, amit a vezető is próbál kétes eszközökkel fenntartani. Ha egy vezető mértékletességről, egészséges életmódról prédikál, de közben hóember-kövérre hízott, tévedhetetlennek tartja magát, de közben tele van a padlás a be nem teljesült próféciáival, vagy máshonnan ellopott, plagizált tanításokkal, fogjunk gyanút. (Vagy magyarázzuk meg magunknak valamivel.)
6. Téves próféciák
A jövőt helyesen meglátó, megjósló embereknek, prófétáknak mindig nagy tekintélye volt, amennyiben azonban tévesen prófétáltak, közösségük levonta a tanulságokat, vagy egyszerűen megkövezte őket, ahogy az Ószövetségben olvashatjuk. A szektákra azért is jellemző a prófétálás, világvége-várás, mert ezzel tudják állandó izgalomban, védekezésben tartani a tagjaikat, aminek nagy összekovácsoló ereje van. Amennyiben a prófécia tévedésnek bizonyul, azt a kognitív disszonancia redukció értelmében azonnal megmagyarázzák: a mester nem tévedett, csak változott az égi terv, vagy az eseményt a szekta lelkesedése/rosszasága akadályozta meg/idézte elő. Intelligens szektavezető ezért lehetőleg nem prófétál, vagy csak nagyon dodonai, számon nem kérhető jóslatokat tesz.
7. Bűntudatkeltés, bizonytalanságban tartás, infantilizálás, megbetegítő légkör
A szektavezetőkre jellemző, hogy tagjaikban állandó bűntudatot és bizonytalanságot keltenek, ezáltal gyermeki létállapotba helyezve őket. Az így infantilizált követők a szektavezetőkre apjukként, anyjukként tekintenek, ezáltal elvesztve az egyenrangúság lehetőségét. Ebből pedig számtalan lehetőség adódik a tagok manipulálására.
Gyakoriak a pszichoszomatikus, vagy egyéb megbetegedések, kialakulhat a vallási neurózisnak nevezett tünetcsoport.
8. Az átláthatóság hiánya
A fenti pontból is fakadóan egy szektában gyakori a transzparencia hiánya. Átláthatatlanok a pénzügyek, a döntéshozatali mechanizmusok, a jutalmazás és a büntetés. Amikor valaki tisztázó kérdéseket tesz fel, azt leállítják, vagy a közösség kommunikációs csatornáiról kiszorítják. A hívektől ugyanakkor megkövetelik az átlátszóságot, sok esetben a szekták a gyónási, vagy orvosi/gyógyítói titoktartást sem tartják be.
9. Minden kritika erősít
Egy szektát minden belülről, vagy kívülről jövő észrevétel erősít, mert abban a tagok támadást látnak, amelytől a szektát meg kell védeni, ezáltal erősítve meg a csapatszellemet. Ennek nagyszerű filmes megjelenítése „A hazug próféta” című, valós történeten alapuló film. Az alkotás jól mutatja be a kognitív disszonancia redukció jelenségét a gyakorlatban: Warren Jeff szektavezér hiába követte el a legszörnyűségesebb bűnöket és ítélték életfogytiglani büntetésre, a követői továbbra is istenként tisztelték őt.
10. Kiválasztottságtudat
A bűntudatkeltéssel paradox módon egyszerre szokott megjelenni, hogy a szektavezető kiválasztottságtudatot alakít ki a követőiben: a ti imáitok miatt nem jött el a világvége, ti készítitek elő az utat a leendő messiásnak, titkos tanításokat hallhattok, stb. A kiválasztottságtudat az egyik legerősebb drog a tagok számára, sokan ennek elveszítésétől félve nem hagyják ott a szektát.
11. Kommunikációs csatornák kisajátítása
A szektákra jellemző, hogy nincsen olyan fórum, ahol a tagok az egész közösség előtt elmondhatják az őt ért sérelmeket, vagy ahol kritikus kérdéseket tehetnek fel. Ha vannak is ilyen fórumok, ennek kontrollja a szektavezető, vagy annak bizalmasai kezében van.
12. Az önkorrigáló mechanizmusok hiánya
A fentiekből is következően egy szektában nem, vagy rosszul működnek az önkorrigáló mechanizmusok, mivel sem a belső, sem a külső kritikát nem tudják kezelni.
13. Egyszemélyi vezetés
Fontos fokmérője a szektásságnak, hogy a vezetés hány személy kezében koncentrálódik, teret adnak-e az egyéni kezdeményezéseknek, a vezetők felelősségre vonhatóak-e. A vallási közösségek életében fontosak a tekintélyszemélyek, de semmiképpen nem szabad őket tévedhetetlennek tartani. (A Bibliában még az apostolok sem voltak tévedhetetlenek.) A keresztény filozófus Rudolf Steiner az úgynevezett hármas tagozódás módszerét ajánlotta közösségszervezési megoldásként a keresztény gyülekezetek számára is, amely egyértelműen kizárja a kontroll nélküli egyszemélyi vezetést.
A szektavezetők a tagokban komoly függőséget alakítanak ki a személyükkel kapcsolatban, ennek érdekében manipulációs technikákat alkalmaznak: igyekeznek a tagok akaratát megtörni és feltétlen engedelmességre nevelni őket. (Elliot Aronson és Anthony R. Pratkanis A rábeszélőgép című könyvében külön fejezetet szentel a szektavezetők hét parancsolatának, amelyben pontosan leírják a bevált technikákat.)
13. + 1. A szabadság hiánya
Utoljára hagytam a szabadság hiányát, mint a legfontosabb szempontot. A szabadságunk korlátozása sokszor azért nehezen felismerhető egy szektában, mert az első időkben a szekták igyekeznek a mézesmadzagot elhúzni a csatlakozásra csábított tagok előtt. Csak akkor fognak bele a szabadság korlátozásába, ha a tagban már kialakult a tekintély tisztelete a szektavezetők felé. Ekkor azonban betartandó szabályok és kötelező programok tucatjaival árasztják el a szektatag életét, hogy esély se legyen befelé figyelni, a saját megérzésekre hallgatni. A tagok tudata pedig ekkor már sokszor olyan mértékben beszűkült, hogy a korlátozást fel sem ismerik.
A szektalét emellett számos más jelenséget is produkál, de ezek mindegyike levezethető a fent pontokból: előfordulnak öngyilkosságok, gyakoriak a pszichoszomatikus és pszichiátriai megbetegedések, a tagok gyakran elidegenednek a családjuktól.
A következő részben megvizsgáljuk, hogyan lehet a fenti szempontokat is figyelembe véve egy szektából sikeresen továbblépni.
