Tacskó Muki blogja

A hányás magyarországi helyzetéről rendeztek konferenciát „A kulturált hányásért – a hányás kultúrájáért” címmel a téma szakértői  Győrben. Az október 10-én, szombaton tartott rendezvényen Zsíros Dezső közgazdász és üzletember, a konferencia szervezője elmondta, hogy vissza kell hozni a hányást mint szép hagyományt az emberek életébe. „Egyre kevesebben vannak, akik érzik, hogy milyen nagyszerű dolog is egy nyolcfogásos ebéd után egy nagyot hányni, aztán lepihenni és újra elkezdeni enni. Támasszuk fel hát ezt a nemes szokást mi magyarok, élesszük fel pannon örökségünket. Hiszen már az ifjúság sem érzi a hányás igazi ízét, azonosítják a részeg bulizások utáni okádással. Ahogy nagyképűen mondani is szokták a gazdag fiatalok: «Budán lakom, Pestre csak hányni járok!» Szilárd meggyőződésem emellett, hogy a gazdaságot kevés dolog élénkíti jobban, mint a hányás: hiszen, ha hányni akarunk, ahhoz ennünk, fogyasztanunk is kell előtte, méghozzá jó sokat.” – fejtette ki nyitó beszédében Zsíros, amelyet nagy taps követett.

Janács István építész előadta, hogy a Magyar Építész Kamara segítségével a hányás magyarországi barátainak sikerült elérni a jogalkotónál, hogy az OTÉK, azaz a 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet az országos településrendezési és építési követelményekről 2010. január 1-től módosul: minden kettőlakásosnál nagyobb társasházban kötelező lesz közös vomitóriumot, azaz a hányás céljára szolgáló helyiséget építeni. „Jó vomitóriumot pedig nem is olyan könnyű tervezni és építeni, mint sokan hiszik. Egy vomitórium az izgalomnak, a határok áttörésének, ugyanakkor az elmélyedésnek és a relaxációnak is a helye kell legyen egyszerre.” – hangsúlyozta Janács.

Kömlődi Mária irodalomtörténész „Hányómesterek Plautustól Csáth Gézáig” címmel tartotta meg előadását, melyben kiemelte: „Minden írói életművön jól látszik, hogy alkotója gyakorolta-e rendszeresen a hányás katartikus szokását. Meggyőződésem, hogy jobbak, színesebbek azok az életművek, amelyek hátterében ott áll a hányás.”

Pepszin Géza történész szerint tévedés azt hinni, hogy a régi római lakóházakban voltak vomitóriumok. „A történelemtudomány megcáfolta ezt a tévhitet. Vomitóriumok lakóházakban nem, de az arénákban, amfiteátrumokban viszont léteztek, a felzaklatott közönség, illetve a gladiátorok itt tudtak okádni. Ennek ellenére mint magyar unikumot, én is kiváló ötletnek tartom azt az elképzelést, hogy minden lakóháznak legyen saját hányóhelyisége.” – adta elő a Római Birodalom és az ókor nagy szakértője.

 András Katalin természetgyógyász arról számolt be a résztvevőknek, hogy a hetente átlag kettő alkalommal elvégzett hányás segít az egészség és a boldogág megőrzésében.

A konferencia előadói zárásként közös, összehangolt és vidám hányást mutattak be a sajtó képviselőinek.

BH 1999. 292.

Megvalósítja a vallásszabadság megsértésének bűntettét, aki gépkocsijával az ünnepi körmenet alkalmából tartott vallási ünnepségen részt vevő személyek közé hajtva és pisztolyát a körülötte levő személyek felé fordítva, lelövéssel fenyegetve kényszeríti a körmenetben részt vevőket arra, hogy számára a gépkocsijával való továbbhaladást biztosítsák [Btk. 174/A. § b) pont, 1990. évi IV. tv. 1. §, 2. § (1) bek.]. (...)

A terhelt budapesti lakos, aki a vidéki nagyvárosban helyismerettel csekély mértékben rendelkezett. 1994. június 5. napján dél körüli időpontban a terhelt az általa vezetett és tulajdonában levő személygépkocsival a városban közlekedett, és ennek során észlelte, hogy a római katolikus templom körül nagy számban emberek tartózkodnak. A gépkocsival megállásra kényszerült, mivel itt már olyan sűrű volt a tömeg, hogy továbbhaladni nem volt lehetséges. A jelzett útszakaszon ekkor több száz ember tartózkodott, akik a plébánia által erre a napra meghirdetett és hivatalosan bejelentett úrnapi körmeneten vettek részt. Amikor a terhelt a gépkocsijával a társaságában levő személlyel együtt a jelzett útszakaszon közlekedett, a körmenetnek az a része tartózkodott a kereszteződés körül, akik között a hívek az emberek feje fölé magasodó baldachint vitték, valamint a hívek egyházi énekeket énekeltek.

Mivel a terhelt innen nem tudott továbbhaladni, a gépkocsi ablakát lehúzva hangosan szitkozódni, káromkodni kezdett, aminek hatására egy ismeretlen személy a körmenetből közölte vele, hogy legyen türelemmel, mert a körmenet nemsoká elhalad. A hívek közül azok, akik a közelben tartózkodtak, a terhelt magatartásán megbotránkoztak, megdöbbentek. A terhelt azonban tovább kiabált, trágár szavakkal illette a körülötte levő híveket, és többek között olyan is elhangzott tőle "menjetek a templomba ott b....ok szájba egymást" stb. Ahelyett, hogy megvárta volna a körmenetben részt vevők elhaladását, gépkocsijával oly módon nyitott utat az emberek között, hogy az előtte levő személyek ruházatát is érintve, közéjük hajtott, rákényszerítve ezáltal őket az elhaladás biztosítására. Ekkor érkezett a gépkocsihoz a körmenetben részt vevő egyik személy, aki a gépkocsi ablakán bekopogva megpróbálta megkérni a terheltet arra, hogy várja meg, amíg a körmenet elhalad. A terhelt ekkor a gépkocsit leállítva abból kiszállt, és ugyancsak kiszállt a társaságában levő személy is. A terhelt ezt a férfit szidalmakkal illette, majd pedig - miután több személy a hívek közül felháborodásában megpróbálta jobb belátásra bírni őt - kiabálás, hangzavar kezdődött, és a terhelt a körülötte levőket tovább szidalmazta, trágár szavakkal illette, olyan hangerővel ordibálva, hogy az a hívek éneklését, illetőleg a hangszóróból hallatszó felolvasást is túlharsogta. Továbbra is utat követelt magának, és ennek nyomatékot adva a terhelt elővett a gépkocsijából egy pisztolyt és azt a körülötte lévő személyek felé fordította, megfenyegette őket azzal, hogy lelövi őket, valamint a körülöttük állókat is.

Ekkor a körmenetben részt vevő személyek, akik a gépkocsi körül tartózkodtak, félelmükben utat nyitottak, ezután a terhelt beülve a gépkocsiba továbbhaladt. Az időközben értesített rendőrök - már a cselekmény befejezését követően - igazoltatták a terheltet, és lefoglalták az általa használt fegyvert. Ez idő alatt a körmenet már behaladt a templomba. (...) 

Társadalmi küldetés

A Normakövetés Tacskó Mukival rovat célja, hogy az állampolgárokat rendre, fegyelemre szoktassa. Ahogyan a Tekintetes Úr zenekar énekli Rendet! című nótájában:

Zsandárt közterekre

kalodát és bitót!

Botozással teremtünk majd

européer nívót

Rendet!

A Gellért-hegyről ma reggelre tűnt el Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben elkészült alkotása. A szobor talapzatánál szolgálatot teljesítő rendőr elmondta, hogy csak két percre hagyta el őrhelyét, hogy szükségét elvégezze, de mire visszaért, a szobor már nem volt a talapzatán.

A teherautóra rakott tizennégy méter magas szobrot ezután még többen látták Budapesten feltűnni. Négy rendőrjárőr is megállította a szállítmányt, de megelégedtek a sofőr azon válaszával, hogy egy benzinkúthoz viszi lemosatni a szobrot. Tafferner Éva, a BRFK szóvivője elmondta, hogy az ügyben fémtolvajok után nyomoznak.

A budapestiek nagy részének fel sem tűnt a változás, illetve a szobrot nem hiányolják különösebben. Budapest vezetése ezért hamarosan pályázatot ír ki Szabadság-szobor helyén felszabadult terület hasznosítására.

2009 októberének közepén kerül a boltokba a népszerű pszichiáter új, önismeretről szóló munkája „Mert egy szar vagy” címmel. A mű rendhagyó módon nem könyv formában, hanem vetíthető diafilmen jelenik meg. Összesen huszonkét darab színes rajzot tartalmaz és mindegyik diához csupán egy, maximum két mondat tartozik. Dr. Csernus elmondása szerint diafilmje egyfajta önismereti-önfejlesztő „tananyag”. „Az a hangulat, az a lelassulás, az a relaxált állapot, amit az emberekben a gyerekkorukból megismert diavetítés hangulata felidéz, fantasztikusan segíteni fog abban, hogy az ebben a művemben leírt gondolatok, tanácsok valóban elérjék olvasóim lelkét, ezért döntöttem emellett a forma mellett. A tömörségre is ezért  figyeltem a megírás során, hiszen a mű alig több mint harminc mondatból áll. A «Mert egy szar vagy» ezzel akarja felidézni a szent szövegek lényegre törő bölcsességét.” – állítja Csernus.

A könyv bemutatóján arra a kérdésre válaszolva, hogy nem furcsa-e egy ilyen terjedelmű műért és a benne foglalt egymondatos tanácsokért 2900 forintot elkérni, Csernus elmondta: „Ha ezt kérdezed tőlem, akkor azt feltételezed, hogy én hülyét csinálok az olvasóimból és lekezelem őket. Azt feltételezed rólam, hogy egy szar vagyok. Projektálsz, méghozzá a saját gyengeségedet, kapzsiságodat, sekélyességedet. Ezáltal te magad leszel szar ember. Erről szól ez a mű is. De hogy válaszoljak a kérdésedre is: nem kezelem le az olvasóimat, csak a helyén kezelem őket. Most pedig azt látom rajtad, hogy szörnyen elsápadtál, jól látom?”

Csernus Imre bízik abban, hogy ez a diafilmje legalább akkora siker lesz, mint A férfi, illetve A nő című könyvei.