Hosszú, ámde annál alulmotiváltabb karrierem alatt számtalan munkahelyet végigpróbálhattam és ezek mindegyikén gyakoroltam a munkahelyen való alvás veszélyes, de bizsergetően élvezetes gyakorlatát. Ez azonban egy igen nehéz tevékenység, aki már próbálta, tudja miről beszélek. Az alábbiakban felsorolom a munkahelyi alvás általam tapasztalt nehézségeit, tipikus helyzeteit és buktatótit, majd javaslatot teszek a jogalkotónak a helyzet orvoslására.
1. Dolgoztam multinál, ahol a megszokott álltakerti megoldást alkalmazták a dolgozók elhelyezésére, egy dolgozó – egy ketrec. Itt még az elején sikerült egy nagyon jó elhelyezkedésű ketrecet kifognom, és már hosszú, 2-3 órás délutáni szunyákról vizionáltam a munkaszerződésem aláírása közben. Ez azonban nem valósulhatott meg: a főnököm öt percenként felhívta a figyelmemet a munkaviszonyból folyó egyik legfőbb kötelességemre, a munkára, azzal az egészen felháborító módszerrel, hogy feladatokat osztott rám, amelyek elvégzését még pofátlan módon számon is kérte.
2. A közepes méretű vállalkozásnál egy kedves kinézetű nyugger titkárnővel kerültem egy szobába, akivel kellemes stílusomnak köszönhetően hamar jó barátságba kerültem. Így a második héten már édesen aludtam minden délután egykor: megfelelő volt a szék lejtése, csend volt és nem zavartak mindenféle végrehajtandó feladattal. Hamar feltűnt azonban kollégáimnak mindig nyálas ingem, véreres szemeim és hogy a sok alvástól annyira kába voltam, hogy rendszeresen nekiütköztem mindennek. A helyzet kezdett tarthatatlanná válni, és végül a nyugger titkárnő is beköpött. (Bosszúból az utolsó napomon szétszereltem a járókeretét.)
3. Magáncég. A főnök egész nap távol, csak én vagyok, meg a titkárnő, akivel jó a viszony, talán meg is húznám, ha nem kéne az alvásra koncentrálnom. De nincs egy kurva hely az alvásra! A padló kemény, a kényelmes fotelekben pedig jön rám a légkondi. Végül maradnak a tárgyaló rokokó kanapéi, itt meg nem férek el rendesen, a fejem mindig túlnyúlik a karfán és lecsuklik, a vége hatalmas nyak- és hátfájás.
4. Bűnüldöző szerv. Furcsán hangzik, de eddig itt tudtam a legjobbakat aludni, a házkutatásokat mindig úgy időzítettük Robi kollégámmal, hogy ne nyúljanak bele a délutáni alvósávba. Itt volt három hatalmas és üres iratszekrény, amibe székestül be lehetett ülni, illetve teljes hosszúságban befeküdni. Sötét volt, kellemes iratszag, a jó alvás így garantált volt. Aki pedig az én alvásom alatt, miatt lett valamilyen bűncselekmény áldozata, mert nem tudtunk időben kiérni, attól ezúton kérek elnézést.
A poszt következő részében tehát megteszem javaslataimat a jogalkotónak, illetve az újonnan felálló alkotmány-előkészítő bizottságnak a munkahelyi alvás garantálásával kapcsolatban.