Alig féléve, hogy Hagyó Miklós egykori városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes és dr. Persányi Miklós állatkerti főigazgató ünnepélyes keretek között átadták a Fővárosi Állat- és Növénykertben létrehozott tengerimalac-várost a látogatók és a tengerimalacok legnagyobb örömére.  Ez a néhány hónap azonban elegendőnek bizonyult arra, hogy kiderüljön, nem pusztán a látogatók és a kisállatok szeretete állt a nagyreményű vállalkozás hátterében.

A részletekről H. Fifi, a tengerimalacok kolóniájának demokratikusan választott polgármestere számolt be a médiának. A polgármester elmondta, hamar rájöttek, hogy szó sincs kedves gesztusról ember barátaik részéről, sőt egyáltalán nem túlzás egyenesen gettósításról beszélni. H. Fifi elpanaszolta, hogy a számukra biztosított faautók beköltözésük óta nem működnek, tehát sem árufuvarozásra, sem személyszállításra nem alkalmasak, s ezt hiába jelezték többször is az illetékeseknek, válaszra sem méltatták őket. Emellett városuk sem villamos-, sem víz- és csatornarendszerrel nem rendelkezik. Egyetlen szilárdburkolatú utcájuk sincs, használható művelődési házról, futballpályáról már álmodni sem mernek, pedig az egykor bemutatott tervekben mindez még szerepelt.

Ennek ellenére sokáig bíztak benne, hogy csak a gazdasági világválság hátráltatja ügyüket. Szeptemberben viszont már az is kiderült, hogy – eddig tisztázatlan okokból – fagyos faházaik fűtéskorszerűsítésére sem pályázhatnak az illetékes szakminisztériumnál valamiért, annak ellenére, hogy minden kritériumnak megfelelnek. Ráadásul már fenyegető telefonhívásokat is kaptak nemegyszer, melyekben ételmegvonással ijesztgetik őket, amennyiben meg mernék szellőztetni az ügyet. Helyzetükben mégis az a legdöbbenetesebb, hogy bár saját önkormányzattal rendelkeznek, a központi költségvetés eddig semmilyen összeget nem bocsátott rendelkezésükre, így nincs miből gazdálkodniuk, életben maradásuk csak az állatkert szőrösszívű gondozóin múlik, akik nem ritkán provokatívan majszolják szendvicseket vagy eszik főtt kukoricájukat a kerítésen könyökölve, nekik meg csak káposztalevelet és almahéjat hajítanak, ami több, mint megalázó.

(Egy ilyen konyha csak álom maradt a tengerimalacoknak.)

A polgármester ma már létük tudatos ellehetetlenítésére tett kísérletként gondol fiatal városukra, ami nemcsak fizikális ellehetetlenítésükről szól, hanem célja az is, hogy meggyalázza történelmi és kulturális örökségüket is, így kaphatták nevüket utcák és terem olyan tengerimalac hősökről, akik sohasem léteztek. A demokratikusan megválasztott vezető könnyek közt ismerte be, éjszakánként akváriumról és faforgácsról álmodik.