Tacskó Muki blogja

2009. október 17-én, szombaton tartotta alakuló ülését a MAVESZ, azaz a Magyar Versenysport-ellenes Szövetség. A szövetség célja, hogy felnyissa az emberek szemét a versenysport által okozott társadalmi károkra, így többek között arra, hogy a versenysport mennyire veszélyes az azt űzők egészségére, illetve mennyi adóforint folyik el a teljesen feleslegesen versenysport életben tartására.

 „Mindig azon izgul az ország, hogy mennyi aranyat nyerünk mi magyarok az olimpián. Én meg azt kérdezem: mi lenne akkor, ha egyet sem nyernénk? Hát én például hatalmasat röhögnék.” – mondta nyitó előadásában dr. Szabó Péter sportorvos. „Mert a versenysportoló bokszoló állami pénzen készül fel arra, hogy szétverjék a fejét, állami pénzen utazik ki a helyszínre, ahol szétverik a fejét, és utána állami pénzen ápoljuk a széttört fejét.  De adóforintjainkból lesznek ízületi megbetegedései a súlyemelőknek, sportszíve az atlétáknak és stroke-ja a focistáknak. És akkor még a doppingok hatásairól nem is beszéltünk!” – folytatta Szabó. Hangsúlyozta, hogy abból a rengeteg pénzből, amit az állam versenysportra kidob, a tömegsportot kellene támogatni. „A szegénysorú gyerekeknek meg jut hetente egyszer a tornaóra, a kisnyugdíjas meg örül, ha kéthavonta ki tud fizetni egy uszodabelépőt! A versenysportra adott milliárdokból a szegények számára uszodák, egész sportközpontok épülhetnének. A versenyzőknek meg úgyis ott van a szponzori támogatás.”

Pécsi Laura sportpszichológus előadta: „Bibó István óta tudjuk, hogy a versenysport által elérhető siker érzésére a más területen sikertelen kis nemzeteknek van a leginkább szükségük. Bibó mutatta ki, hogy Magyarországon Trianon óta tart ez a beteges és nevetséges függőség a sportversenyeken elnyerhető érmektől. Én azonban sokkal inkább szeretnék egy olyan országban élni, amely bár egy érmet se nyer soha sportversenyen és polgárai nem bámulják folyton azt a televízióban, ahogyan mások mozognak, viszont egészségesek, mert lehetőségük van arra, hogy sportoljanak.”

A MAVESZ novembertől figyelemfelhívó kampányt indít a versenysport állami támogatásának teljes megszüntetéséért.

A CVN78-as számú, nukleáris meghajtású hadihajó az Egyesült Államok haditengerészetének új és minden eddiginél nagyobb csapásmérő erővel rendelkező tagja lesz, a Ford-hajóosztály első képviselője, amelynek fedélzetén 90 harci-repülőgép fér el. A hajót a tervek szerint 2015-ben állítják hadrendbe és eredetileg Gerald R. Fordról, az USA 38. elnökéről nevezték el. Az USA kongresszusa azonban úgy döntött, hogy a hadihajónak a békéért harcoló elnök nevét adják, miután értesült az örömhírről, hogy 2009-ben Barack Obama nyerte el a Nobel-békedíjat.

A hatalmas, 333 méter hosszú hajót két atomreaktor hajtja majd, így elvileg hatótávolsága végtelen. A hajó legénysége körülbelül 6000 fő. A rajta lévő repülőgépekkel, fegyverzettel és lőszerrel egy három Budapest nagyságú terület tehető a föld színével egyenlővé, illetve körülbelül 400 000 ember pusztítható el.

Barack Obama szerényen, de örömmel fogadta az őt ért újabb örömhírt, hogy az új szuperhajót róla nevezik el. „Ez az új repülőgép-hordozó is bizonyság arra, hogy a béketábor legyőzhetetlen.” – mondta a hajó névadási ünnepségén tartott beszédében.

A tacskomuki.blog.hu normakövető rovatából múlt héten már megtudhattuk, hogy bűncselekményt követünk el, méghozzá a lelkiismereti és vallásszabadság bűntettét, ha autónkkal az ünnepi körmenet alkalmából tartott vallási ünnepségen részt vevő személyek közé hajtva és pisztolyunkat a körülöttünk levő személyek felé fordítva, lelövéssel fenyegetve kényszerítjük a körmenetben részt vevőket arra, hogy számunkra a gépkocsival való továbbhaladást biztosítsák. Ma pedig kiderül, hogy az eszközök milyen tárháza áll rendelkezésünkre a bűnözők elfogására. Például berakhatjuk őket a kocsink csomagtartójába, ahogyan azt alábbi esetben is tette a talpraesett állampolgár.

„Nem valósítja meg a személyi szabadság megsértésének a bűntettét, aki a bűncselekmény elkövetésén tetten ért és a helyszínről menekülő személyeket a gépkocsijával üldözőbe veszi, őket elfogja, majd a csomagtartóba kényszerítve a lakására szállítja, és nyomban értesíti a rendőrséget [Btk. 10. § (1) bek., 175. § (1) bek., Be. 91. § (5) bek.].

A megállapított tényállás lényege a következő. 1998. március 7-én a fiatalkorú G. Sz., T. Z., G. G. és F. Z., valamint Ny. Gy. névnapi italozás után 21 óra 30 perc körüli időben hazafelé indultak. Útközben hangoskodtak, énekeltek. Amikor az I. r. terhelt lakása előtt haladtak el, a fk. G. Sz. az I. r. terhelt kerítése mellé ültetett öt darab nyírfacsemete közül egyet vagy kettőt kitört. A terheltek felfigyeltek a hangos éneklésre, zajongásra, majd észlelték a facsemete megrongálását. Az I. r. terhelt személygépkocsijával a terheltek a társaság után indultak, hogy őket felelősségre vonják. Ötszáz méter megtétele után utolérték őket, és ekkor az I. r. terhelt hangosan kiabálva kérdezte, hogy melyikük törte ki a facsemetét. Ezután a fk. G. G.-t, a fk. G. Sz.-t és a fk. T. Z.-t egy-egy alkalommal arcul ütötte, amitől azok a földre kerültek. A fk. F. Z. és a fk. G. G. a helyszínről elszaladtak, őket az I. r. terhelt futva követte, eközben a II. r. terhelt a távozni kívánó többi személyt ütésre emelt kézzel felszólította, hogy maradjanak a helyükön. Az I. r. terhelt rövidesen visszaérkezett, és ekkor felszólította a fk. G. Sz.-t és a fk. T. Z.-t hogy szálljanak be a gépkocsi csomagtartójába, miközben az I. r. terhelt G. Sz. hátát megütötte. A csomagtartó fedelét rájuk zárták, visszamentek az I. r. terhelt lakására, a gépkocsival beálltak az udvarra, és a rendőrséget értesítették. A gépkocsi csomagtartójának a fedelét felnyitották, azonban a sértetteket nem engedték kiszállni a csomagtartóból. A rendőrség kb. tíz perc múlva érkezett a helyszínre, amikor a sértettek kiszállhattak a csomagtartóból.

(…)

A Be. 91. §-ának (5) bekezdése szerint a bűncselekmény elkövetésén tettenért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt haladéktalanul a rendőrségnek vagy ügyészségnek átadni, ha pedig erre nincs módja, ezek valamelyikét értesíteni. A törvény a tettenért személy elfogásának módját nem határozza meg. Az elfogás kifejezés azonban értelemszerűen magába foglalja a tettenért személy mozgási, cselekvési szabadságának a korlátozását, ellenállásának leküzdéséhez, menekülésének megakadályozásához szükséges és elégséges erőszak alkalmazását. Nyilvánvaló, hogy a cselekmény jogszerűsége csak addig állhat fenn, amíg a cél elérése érdekében elkerülhetetlenül szükséges. Az adott esetben a terhelteknek az a cselekménye, hogy a tettenért személyeket rövid útszakaszon a gépkocsi csomagtartójában szállították, majd a kinyitott tetejű csomagtartóból a rendőrség tíz percen belüli helyszínre érkezéséig kiszállni nem engedték, nem haladja meg az állampolgári fellépés törvény által biztosított kereteit. A terheltek cselekménye többletmagatartást nem valósít meg, a rendőrséget nyomban értesítették. Cselekményük nem járt az emberi méltóság súlyos megalázásával, és nem okozott olyan mérvű jogsérelmet, amely elkerülhető lett volna, ez volt az adott esetben a tettenért garázdálkodó fiatalkorúak elfogásának szükséges és lehetséges módja, így a terheltek cselekménye nem lépte túl a törvényi engedély kereteit. Mindezekre tekintettel a terheltek cselekménye jogellenesség hiányában a Btk. 10. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel nem bűncselekmény. Így a terheltek büntetőjogi felelősségének megállapítására az anyagi jog szabályainak [a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontja] megsértésével került sor.”

A határozat teljes szövege itt olvasható. 

Társadalmi küldetés

A Normakövetés Tacskó Mukival rovat célja, hogy az állampolgárokat rendre, fegyelemre szoktassa. Ahogyan a Tekintetes Úr nevű kamarakórus énekli Rendet! című kórusművében:

Zsandárt közterekre

kalodát és bitót!

Botozással teremtünk majd

européer nívót

Rendet!

A tacskomuki.blog.hu-n már nagy népszerűségre szert tett Csókás András irodalmár elemzése olvasható alább, amely a jövő havi Beszélőben fog megjelenni. Akinek tetszett Csókás „Homoszexuálissá tesz a Tüskevár olvasása” című írása, azt most is örülhet.

A Mi újság a Futrinka utcában? mint termelési regény

Sokunk kedvence Bálint Ágnes Mi újság a Futrinka utcában? című meseregénye és a belőle készült bábfilm. De vizsgáljuk meg, miért is lehetett ilyen népszerű ez a regény éppen a Kádár-rendszerben, illetve lehet ilyen népszerű ma is. Nem véletlenül említettem éppen a Kádár-korszakot, hiszen a regény sikerének a kulcsa éppen abban rejlik, hogy a mű a jóléti gulyáskommunizmust festi meg és dicsőíti.  Aki ezt a zseniális mesét olvassa, nyugodtan dől hátra, mert abba az álomvilágba kerül, ahol a társadalom még akkor is gondoskodik róla, ha csupán egy butuska rongybaba, mint amilyen Böbe baba. De nézzük részleteiben a művet.

A regény idealizáltan festi meg a Kádár-kor minden társadalmi rétegét és folyamatát. Ott van rögtön a már említett Böbe baba, aki értelmi fogyatékos létére is talál munkát a Csőr című újság szerkesztőségében. Sok hasznát nem veszik, több bajt csinál, mint amennyi hasznot hajt. Könnyebbnél könnyebb feladatokat bíznak rá, de még azokat is elbassza, erre példa, amikor teljesen elrontja a lap kézbesítését és olyan állatoknak dobja be a Csőrt, akik nem is fizettek elő rá, az előfizetőknek viszont nem jut a lapból. Amint azonban egyszer a legelemibb feladatot sikerrel megoldja, azonnal prémiumot kap. Mindezek ellenére vigyáznak rá, gondoskodnak róla. Nem is rúghatnák ki, mert a korszak közmegegyezése szerint fent kell álljon a teljes foglalkoztatottság, így erősítik a munkaképtelenek, mint például Böbe is a belső munkanélküliség jelenségét. A rongybaba tehát egy életképtelen, elesett kis proli (vélhetően árva is, hiszen dobozban érkezik a szerkesztőségbe ismeretlen feladótól), akiből kénytelenségből mégis munkáslányt próbál faragni a rendszer.

Böbe barátnője Cicamica, akit a rendszer már jóval kevésbé lát szívesen. Ő egy wannabe celeb, aki szépségéből, különcségeiből szeretne egyfajta Paris Hiltonként megélni. Őt a szerencse is a figyelem központjába repíti, hiszen a Csőr pályázatán ő nyeri az összkomfortos köcsögházat. Az egyenlősdihez szokott társadalom azonban ezt nem tűri, a rendszer logikája nem engedi, hogy valaki celebeskedjen, azaz munka nélkül híres és gazdag legyen: Cicamica a gúnyolódások és támadások céltáblájává lesz.

Cicamica legnagyobb ellenfele Sompolyogi-Mosolyogi a róka, és ő egyben a legveszélyesebb ellensége a rendszernek is. Az ügyes vállalkozót, ravasz maszekot testesíti meg, aki az eszével próbál érvényesülni. Eladja például a gúnárok tollát még életükben, legelődíjat szed az amúgy ingyenes legelésért és mindenféle színlelt szerződésekkel keres pénzt, például amikor az ebfalvi vizsláknak akar eladni egy telket méregdrágán, azzal, hogy a földben rengeteg kitermelhető csont van elásva. És nem utolsósorban ő lopja, lopatja el Cicamica gyönyörű, gyulai kolbászból font kerítését, amelynek megépítését fővállalkozóként ő vezényelte le.  Semmi olyat nem tesz tehát, amely egy versenyen alapuló, félbalkáni társadalomban ne lehetne a legtöbb esetben egyébként büntetlenül megtehető, egy olyan társadalomban például, mint a rendszerváltás utáni Magyarország. Sompolyogi tehát a Futrinka utca Princz Gábora és Kulcsár Attilája egyben. A rendszer természetesen nem tűri az ügyeskedést és megbünteti őt: Sompolyogi a regény végére rács mögé kerül.

Sompolyogi okozza egyébként Cicamica vesztét is azzal, hogy ügyes szerződéses megoldásokkal kiforgatja a vagyonából. Ezzel indítja el azonban azt a folyamatot, ami Cicamica katarzisához vezet. Cicamica barátnője, Böbe baba segítségével felismeri, hogy a celebségnek még nem jött el az ideje, a gulyáskommunizmusban bizony, ha olykor csak látszatra is, de dolgozni kell. Így lesz a csinos és vonzó Cicamicából pincérnő egy tejcsárdában. (X. fejezet - Cicamica délutános)

De több más réteget is felvonultat ez a nagyszerű mese, így például a folyton éhes, segélyekből élő, csak szaporodni tudó proletár Egerentyű családot. Bálint Ágnes őket már egyértelmű kritikával mutatja be, mint olyanokat, akik túlságosan is visszaélnek a társadalmi szolidaritással. Zseniálisan ábrázolt a szegény sorban élő értelmiségiek figurája, ilyen például a folyton stresszes, koffeinen élő Sün Sámuel, a Csőr című újság főszerkesztője és a nyomorba kissé beleörült újságírója, Kuvik Kelemen. Egyértelmű rokonszenvvel van megrajzolva Morzsa kutya, aki lényegében körzeti megbízottként felel a Futrinka utca rendjéért. Sompolyogi hamis vádakkal (hogy ugyanis ő rágta le a kolbászkerítést) egy időre őt is börtönbe juttatja, de végül itt is győz az igazság.

A regényben konkrét szereplőként is feltűnik a Télapó képében a mindenkiről gondoskodó állam bácsi, aki grátisz osztogatja a népnek a lakoma típusú és egyéb csomagokat. Természetesen az sem véletlen, hogy a mindenható Télapó a regény felezőpontján, azaz a hatodik fejezetben jelenik meg: komoly utalás ez a korszak gondoskodó és erősen centralizált államról vallott felfogására.

Bálint Ágnes a Futrinkás fiú márványszobrának motívumával még Isten, illetve az abszolútúm képét is belecsempészte regényébe. A lényét, aki csak sejtelmesen mosolyog, de nem szól, mert a kommunista rendszerben hivatalosan nem is szólhat, de hangját az olyan ártatlan lelkek, mint Böbe baba, mégis meghallják.

A fentiekből látható, hogy a rendszerváltás előtti korban a művet azért olvasták szívesen, mert az egy élhető, szép, új világnak mutatta be Kádár-érát, illetve a regény kedves a ma emberének is, mert olvasása közben nosztalgiával révedhet vissza a legvidámabb barak időszakába.

Végezetül álljon itt a regényből egy jellemző részlet, amelyben a Télapó és Böbe beszélgetnek a Csizma a kéményen című fejezetben:

„— Télapó, kérem ... a zsebpénzemből... nem lehetne ahhoz a „Lakoma" típusú csomaghoz ... még valamit...

— Mit?

— Hát... valami kis olcsó játékot..., amire a zsebpénzem..., szóval, amit...

 Télapó homlokára tolta a szemüvegét, és hosszan, figyelmesen tanulmányozta az előtte álló megrendelőt. Az mindig kisebb és kisebb lett. Mikor már csak egy gyűrött szalagocska kunkorodott az asztal pereménél, Télapó megszólalt:

— Milyen játékra gondolsz?

Böbe csillogó gombszeme fölmerült az asztal alól:

— Mondjuk egy olyan gumibékára ... Amit levegővel lehet ugráltatni.

— Gumibéka — bólintott Télapó. — Rendben van.

 Böbe egyszerre nagyon fesztelenül érezte magát. Előhalászott tollköpenye zsebéből néhány morzsás, ragacsos forintot, és Télapó felé nyújtotta:

— Mennyibe kerül?

Télapó nevetett:

— Én nem pénzért adom az ajándékokat.

— Nem?

— Nem.

— Hát?

— Ilyen megrendelőlevelet kell nekem írni — lobogtatta Télapó Böbe felé a kissé gyűrött papírt. — Hogy tudjam, kinek mit vigyek ajándékba.

— Aha — mondta Böbe, bár nem értette a dolgot. — És a gumibéka?

— Hát azt majd ráírjuk a „Lakoma" csomag megrendelőlapjára, így ni — és már írta is.

— Köszönöm szépen, aranyos Télapó — repesett Böbe. — Boldog ünnepeket kívánok!

— Köszönöm, és én is boldog ünnepeket kívánok neked — nyúlt Télapó Böbe kis maszatos keze után, hogy megrázza. — Nagyon kellemes és boldog ünnepeket.”

Csókás újabb írása a tacskomuki.blog.hu-n hamarosan olvasható „Leszbikussá tesz a Téli berek olvasása” címmel.