Mindig könnyfakasztóan viccesnek tartottam az olyan embereket, akik valamifajta hazafias tettnek tekintik, hogy elmenjenek választani. Az ilyenek száma az utóbbi időben hálisten jelentősen megfogyatkozott, különösen 2002-höz és 2006-hoz képest, amikor gyakran lehetett arról hallani, hogy ennek a már Darwin által leírt fajnak egyedei akár még össze is kaptak politikai kérdéseken. De rendben van, vegyük munkahipotézisnek, hogy tényleg akkora felelősség elmenni szavazni. Volt már Önökkel úgy, hogy valamiről úgy hitték, király dolog, például a New Kids On The Block/Take That/Shygys játssza a szférák zenéjét? Vagy mindenfajta szórakozás teteje atomrészegre bebaszni és üvöltözni az utcán? Aztán rájöttek, hogy mégse? Az ember jól kimunkált, gyűjteményes véleménye ugyanígy megváltozhat politikai kérdésekben is, és ahogy az elmúlt négy év tapasztalata mutatta, meg is változik: 2006-ban még sok ember mondta, hogy igen, igen, húzzunk bele, aztán most meg már csak igen kevesen maradtak belőlük. Ha programcsomagokat választanak a tv-jükhöz, de legközelebb csak négy év múlva lehetne váltani, az para lenne nem? Teszem azt, éppen rajtunk van az ivari baszdüh és kiválasztjuk a pornócsomagot, aztán két hét múlva már unjuk az „Oh, I want it in my ass, please!”-t és néznénk inkább a Gemencről valami jó állatos filmet. (Oké, ez nem volt olyan jó példa, mert ez a két filmművészeti halmaz gyakran metszi egymást.) A választásokkor pontosan ugyanez történik, váltani nem lehet, csak itt négy évre nem műholdas csomagot veszünk magunknak. Tehát ha már a felelősségnél, meg a hazánál tartunk, akkor az iksz behúzása bárhova is szerintem vállalhatatlanul nagy felelősség.
Szanyi Tibor megmentője voltam én
A választásfetisiszták azzal is szoktak érvelni és mindenféle történelmi példákat előcitálni, hogy egyetlen szavazaton mi minden múlhat. Például rajtam múlhat, hogy Szanyi Tibor bekerül a második fordulóba és nem kap ki már az elsőben. De állj, hát bizonyítsa be valaki, hogy tényleg az én cédulámon múlt és nem a Szabó nénién, vagy azon a 13 ezer másikon, aki szintén Tibit lájkolta. Szóval, ha őszinték vagyunk, akkor csak azt mondhatjuk, hogy rajtam múlhat egy a tizenháromezer-négyszáztizenkilenchez részben, hogy Tibor április végén újra ringbe száll. Ez ám a dicsőség, Dugovics Titusz sem haluzhatott volna szebbről! Vagy egy a sok ezerhez a szerepem abban, hogy Kupper András a 17. vk-ban már elsőre! Jesszusom, mekkora hero lehetek!
A cizelláltabb érvrendszerrel dolgozók pedig visszanyúlnak a régi görögökig, hogy politika, polisz, fasztuggya és polgár az, aki részt vesz a köz ügyeiben. De részvételnek nevezhető az, ha négyévente kétszer ikszelek egyet egy nyavalyás cetlire, de amúgy szarok bele mindenbe? Illetve mért ne lenne részvétel az, ha valaki úgy dönt, hogy ő helyre, tétre, befutóra senkit nem akar a versenyzők közül, hogy ő az egyik árut sem akarja. Ha bemegyek a cipőboltba, muszáj is feltétlenül cipőt vennem? Megjegyzem, alkotmánybírósági határozat is van arról, hogy a nem választás is politikai véleménynyilvánításnak minősül, semmi bűnös nincs abban. (Most lusta vagyok előkeresni, aki megtalálja, küldje be.)
Kísérj inkább haza egy majmot
De akkor mivel is üssük el a hosszúnak ígérkező jövő vasárnapot, kérdezheti bárki okkal és joggal. Szerintem sokkal hazafiasabb, felelősségteljesebb és poliszlakóhoz méltóbb, ha például beengedjük magunk elé a besorolásra váró autóst, átvezetjük a terhes, nyugdíjas anyukát a zebrán, hazakísérjük az állatkertből megszökött és eltévedt majmot, visszavisszük a szelektívbe a pillepalackot, vagy elmosogatunk az asszony helyett. Ha ezt akár csak egyszer is megtesszük a négy év alatt, azzal messze többet tettünk, mintha nekrofil módon mindenféle urnákhoz látogatnánk el. De már az is elég, ha szimplán jól érezzük magunkat. Hogy Bede Márton fentebb idézett nagy, összefoglaló alkotmányjogi művét idézzem: „ … végre elkezdeni élvezni az életet, meglesni mit esznek a spanyolok, mit néznek az angolok, újra lejárni a haverokkal focizni, elmenni kirándulni, össze-vissza kefélni a tisztásokon, megnézni a naplementét, végignézni az ablakból, ahogy hazabandukolnak a földekről a munkások.”
Végül pedig megkérdezheti valaki: De Tacskó Muki, te hülye virággyerek, mi lesz, ha nagyszerű írásod hatására valóban senki nem megy el szavazni, hiszen az kész anarchia lesz! De erre én azt mondom: ha a magyar nép a bölcsességnek ilyen magas fokára valóban eljut jövő vasárnapig, akkor már minden annyira oké lesz, hogy nem lesz szükség többé mindenféle görögöktől lopott, elcseszett, illuzórikus folyamatirányítási rendszerekre. Akkor megállhatunk, mert itt van már a bálnagyár, hogy Arany Sándort idézzem.
Mivel tölti a választás napját egy nem választó! Írja meg a tacskomuki@gmail.com-ra, a legjobbakat közzéteszem!